Életünk

Tartalom
Az év ritmusa
Születésnapok
Ünnepek
Szünetek
A hét ritmusa
Étkezés
A nap ritmusa
Érkezés és távozás

Az első hét év során a gyermekek számára nagyon meghatározó, hogy biztonságos környezettel és ritmussal vegyük őket körül. Miután megszületett a gyermek, az édesanya fokozatosan szoktatja az étkezés, tisztálkodás, alvás napi ismétlődéseihez, melyek hetek, hónapok alatt belsővé válnak a kicsiben, és adott időben a ritmikusan ismétlődő tevékenységet vagy pihenést ő maga is igényli. Az óvónő arra épít, hogy valamifajta ritmusa az óvodás kor előtt már volt a gyermeknek és a családnak, mert ez egy kulcspontja a közösségi életnek. Amikor egy kisgyermek óvodába lép, elveszíti az otthoni élettér ritmusát és megtartó erejét, de a legnagyobb változás, hogy az anyai burkon kívül kerül. Óriási életmódváltás zajlik le körülötte, hiszen reggel időre kell felébredni, és este megint csak időben lefeküdni, hogy elég pihenőideje legyen a következő naphoz. A nap ritmusa a családi ritmus mellett az óvodaival gazdagodik.

Van általában 3 éve egy kisgyermeknek, hogy mindazt, ami körülveszi, magáévá alakítsa a lelkében és építse a testét. A Waldorf óvoda úgy épül fel szellemiségében, pedagógiájában és a fizikai térben, a testi-lelki-szellemi táplálékokban, hogy ezt harmonikusan tehesse a gyermek.

Az óvodai ritmus annak ad talajt, hogy mindenki a számára szükségeset szívja fel magába. Nem 20-25féle megoldást keres, hanem a gyermekek korához kapcsolódó jegyekhez köti a tapasztalatszerzési lehetőséget.

Egy mese mindenkiben saját képeket, élményeket, érzéseket és tapasztalatokat vált ki. Ezt hagyjuk. Nem tanulságos meséket keresünk, melyek végén ott a válasz, hogy ki a jó, ki a rossz, vagy éppen mit kell megtanulni a meséből. Meséket keresünk, melyek cselekvésekkel teliek, és ezekben a szereplők lelki minőségeket, fejlődési lehetőségeket tükröznek. Megbeszélés helyett ismételten hallgatják hetekig ugyanazt a mesét. Ugyanez történik a körjátékban is, itt is időszakhoz kötötten épül fel a dalok, versek, játékok, mondókák sora, melyet újra és újra átélnek minden nap. Nem befolyásoljuk őket, mert a segítség egy 3 évesnek mást jelent, mint egy 6-7 évesnek, hiszen mások a tapasztalataik. Ezt tiszteletben kell tartani. Ha kívülről, magyarázatok által tanítanánk őket, a saját tapasztalás, önálló cselekvés útján nyert érzésektől és az ezekből fakadó egyéni gondolatoktól zárjuk el a gyermekeket. Mindamellett a különböző korú gyermekek egymástól is tanulnak, egymást is segítik vagy serkentik. Ugyanazt nyújtjuk, és másként hatunk. Ebben van egy titokzatos és csodálatos varázslat. Az egyének útjának a találkozása a közös térben, az ugyanazon hatóerőben.

A kisgyermek látja vagy látni véli a manókat, a tündéreket, az őrangyalát és egyéb lényeket. Képes a gyermek elképzelni, visszaidézni vagy lerajzolni a születését, vagy amikor bújt a foga. Tudja, mert megnézi, hány lába van a póknak, a hangyának a bodobácsnak. Mert él közöttük, és minden hat rá. Mindent magába szív, és magáévá fogad, és azzá is válik. Azonosul a világgal. Ez kelti életre az utánzás képességét, melyre a pedagógiánk alapoz. Ezért vannak tehát a visszatérő ünnepek, szünetek, ritmusok, hogy a gyermek a befogadás és ismétlések által önkéntelenül tanuljon.

Vissza

Az év ritmusa


Születésnapok

A gyerekek születésnapja egész délelőttös előkészülettel és közös ünnepléssel zajlik. Az egész nap az ünnepeltre irányul, ezért a kicsiknek még vagy nem tartunk ilyen nagy születésnapot, ha friss óvodás valaki, vagy csak rövidebb módon helyezzük a nap középpontjába. Egy hosszú beilleszkedési folyamat eredménye, hogy a gyermek képes legyen viselni azt az állapotot, hogy ő van a középpontban. Ismerve a gyermeket és határait nem rutinból ünnepelünk. Bár van egy szépen felépített rendje az ünnepi napnak, azt mégis a gyerekhez igazítjuk, hogy élő, szép és az ünnepeltnek is viselhető legyen. Megajándékozni és nem megterhelni szeretnénk a lelkét. A nap folyamán a csoporttársak és az óvónők ajándékokat készítenek a nap ünnepeltjének, mely bár előtte, de mégis egy kicsit titokban zajlik. Ezek a nyilvánvaló titkok, melyek szép várakozást eredményeznek a csúcspontig, az ünneplésig.

Vissza

Ünnepek

Az év folyamán megjelenő ünnep nem csak a napján van, hanem fokozatosan alakul, fejlődik a napok, hetek alatt, és csúcsosodik ki az ünnepen. Benne van a várakozás, az ismétlődés, mely a különböző gyerekekben máshogyan hat: új ünnepként vagy emlékkép formájában éli meg valaki, vagy már egy nagy óvodás felismer benne valamilyen jelentést. Ez folyamat és úgyszintén magyarázat nélküli. Az adott időszak egy erkölcsi minőséget képvisel, s erre épül a hét és a nap rendje is.

Japán és Kenya (forrás: www.iaswece.org)

A keresztény kultúrkörön alapulnak az ünnepek, de a világ más térségeiben, országaiban, Indiától Afrikáig, Izraeltől Brazíliáig megtalálhatóak a Waldorf intézmények, ahol Krisztusnak és az európai szenteknek nincs hagyománya. De a lelki minőségek, az erkölcsi tartalmak minden nép kultúrájában, meséiben, történeteiben fellelhetők, ezeket felelteti meg minden ország a maga Waldorf-pedagógiájában. Nem egyházhoz, vallási felekezethez, hanem közös szellemiséghez kötődik mindenhol a világon a Waldorf nevelés.

Az egyes időszakokon keresztül a természethez kapcsolódásnak nagy jelentősége van. Gondoskodunk a természeti környezetünkről, kertművelés évszaknak megfelelően, a természet ajándékainak felhasználása, növények gyűjtése, fogyasztása, elraktározása a gyerekkel együtt. A mindennapi életből valódi tapasztalathoz jutnak, és gyakorlati ismereteik önkéntelenül növekednek.

Betakarítás, Mihály idő:
Nyár végén, ősszel zajlik az aratás, betakarítás, melyet valóságosan élünk. Teljes száras gabonák feldolgozása indul a kézzel, fákkal való csépléstől egészen az őrlésig s Mihály napon sütünk belőle először kenyeret. A csoport hatalmas változáson megy át, hiszen a nagy iskolásaink kirepültek, a közösségben mindenki keresi a helyét, nemcsak a lassan érkező új gyermekek. Mihály-időszakban megjelenik a jó és rossz küzdelme, a sárkányeregetés, sárkányos mesék.
A gyermekek és felnőttek egyensúlyi helyzetének keresése ez az idő, ami egy bátorságpróbában csúcsosodik ki az óvodások között, ahol a föld, víz tűz, levegő elemén keresztül bátorságot kelt életre magában mindenki, és a saját félelmével küzd és győzi le.
Készülünk a télre, mert befőttek elrakása, szilvalekvárfőzés történik.

Márton idő:
Folytatódik a termények betakarítása, a kert téli előkészülete, a szüret eddigre lezajlik. Egyre fogy a külső nap, és egyre többet égnek a lámpák, gyertyák. Lámpásokat készítünk, és a manók is megjelennek. A Szent Márton történet játékos formában juttatja őket a felebaráti szeretethez és az ajándékozáshoz.
Őszi leveleket, terméseket gyűjtünk, melyek felhasználódnak a lámpásoknál, az évszakasztalon, a babakonyhában játékként, később az adventi tálak készítésekor.
A mesék, játékok a lelki tisztaságot tükrözik, a belső fényt, a jóságot a huncut, de szorgos manókat mutatják be.

Adventi idő, Szent Miklós:
Már egyre rövidebbek a nappalok és mindenki várja a fény születését, a Karácsonyt. Mindezt a várakozást az egymásra figyelés és a együttes ünneplés teszi hangsúlyossá az adventi koszorú körül.
Várjuk Szent Miklóst, aki a szeretet üzenetét hozza el számunkra.
Szinte minden nap egy kis ünnep, hiszen a reggel a szülőkkel, testvérekkel indul közös reggeli énekléssel. Adventi dalokkal hangolódunk rá december 24-ére, ami már családi ünnep, de együttes hangulattal alapozzuk meg, készítjük fel magunkat a fény születésére.
Pásztorjátékot játszunk, az egyszerű pásztorok tiszta szeretete és az önzetlen anyai kép jelenik meg a gyermekek előtt. Méhviaszgyertyát mártogatunk, mézeskalácsot készítünk, adventi tálacskákban egy pici betlehemet készítünk, melyet hazavisznek a gyermekek a szünet előtt.
Adventi naptáron érkezik angyali üzenet a gyerekekhez. Adventi kerttel ünnepelünk, ami közös családi ünnepként ékesíti a Karácsony várását.

Vízkereszt, Három Királyok időszaka:
Remélhetőleg igazi télidő van, sok popsitepsizéssel, havas kirándulásokkal, hóangyallal, hóember, hókunyhó építéssel.
A csoportélet nagy változásának megelőző ideje ez, ekkor már biztosan eldöntik a családok és pedagógusok együtt, hogy kit látnak iskolaérettnek, kinek kezdődik lassan az iskolába menőknek szóló feladatok sora.
Háromkirály játékot játszanak, a bölcsesség különböző minőségére adva rejtetten mintát a gyermeknek.

Farsang:
A télűző időszak, amikor a természet nagy küzdelemben van, hol a tavasz jelei, hol még a tél foga játszik odakint. Ezt a kettősséget éljük meg a játékainkban, a mesékben. Mókás, huncut mesék, állattörténetek jelennek meg, egy mesét, témát felölelő farsang előkészítését éljük meg, amikor eszközöket, ruhákat, termet alakítunk a témához. Fánkot, palacsintát eszünk, és mókás játékokat találunk ki.
Az iskolába készülőknek fonalfestés, gombolyítás a későbbi munkálatokhoz, körmöcskézés, a nagyok tevékenységének kezdete, mely egészen júniusig zajlik. A télkirály idejének lassankénti végetérése, tavaszanyó növény megjelenítésének kezdete.

A tavasz kezdő napja, húsvét:
A természet ébredése, a tavasz születésnapja. Az éledő külvilághoz tartozó versek, mesék, a húsvéthoz kötődő képek, tojás, nyulak, bárányok, háziállatok, újra megjelenő állatok a természetben jelennek meg az óvodában.
Tojások fújása, díszítése, ültetések, kertrendezés. A húsvéti locsolkodás kiveszőben van, de ha a lányokkal magunk készítünk jázminos locsolóvizet, és a fiúkkal locsolóverssel lepjük meg a lányokat, egy szép óvodai szokásként visszahozható a nő és férfi tisztelete, egymásra figyelése tanító beszéd nélkül.
Húsvéti tálak készülnek, melyhez a Mihály időben megtisztított búzát hozzák vissza a gyermekek. Az ültetéssel az élet körforgása szimbolikusan magyarázat nélkül kerül a gyermekek elé. A búzaszemnek meg kell semmisülnie régi valójában, hogy egy új formában testet öltsön. A frissen ültetett búzás tál azután újra a családi ünnepi asztal dísze.

Mennybemenetel:
Megmaradnak a húsvéti szimbólumok, hiszen azok átalakulását, fejlődését követhetjük végig.
Húsvétfa megjelenése, amelyre kifújt és gyermekek által festett tojások kerülnek minden nap egy, ezzel is érzékeltetve az idő múlását. Majd Mennybemenetel napján, mint egy metamorfózis, aranytojásokká változnak.
A metamorfózis az ültetések által most is jelen van.
A természetben a pillangó egy szép képe ennek az időnek, ahogyan a szemünk előtt történik az átváltozás, amely minőségi különbséget is eredményez a korábbi állapotához, a hernyóléthez képest.
A juhászok, pásztorok, a kerti és munkás emberek verses, dalos megismerése.

Pünkösd:
Ez a láthatatlan a láthatóban és a megtapasztalható a láthatatlannak tűnőben. A húsvét-pünkösd teljesen összetartozó időszak.
A természetben a különböző állatoknál a tojásrakás és a fiókák születésének ideje ez.
A fákon újabb átváltozás látható: a virágok helyén apró magok, termések, gyümölcsök jelennek meg, melyek hosszabb-rövidebb idő után táplálékunkká válnak. Már élhetünk az ültetésünk gyümölcseivel is: újhagyma, borsó, érik az eper, a cseresznye, a feléledt természet ontja kincseit.
A pünkösd a felnőttek hitét mutatja. Nem látok valamit, de az attól még van. Krisztus meghalt a kereszten, feltámadt, és bár testileg nem látható előttünk, mégis tudjuk, sokszor megtapasztaljuk, hogy az isteni gondviselés működik. Meglátjuk a másik emberben azt a minőséget, amit a húsvét előtt és után kerestünk. A tiszta, elveiért kiálló, másokat és a teremtett világot tisztelő embert.
A párválasztás is ennek egy finom képe. Ráismerek valami olyan minőségre a másikban, ami számomra fontos, és azt nem akarom elengedni.
A magyar hagyományban a pünkösdi királyválasztásnak és királylánynak nagy szerepe van, egy-egy játékkal mindenki lehet király vagy királylány, nem kell egy valakinek lennie, azt nehezen viseli mindenki. Egy szép folytatása a locsolással való egymásra figyelésnek.
A madarak, mint égi hírvivők is megjelennek a játékokban, mesékben. Ők az összekötők ég és föld között számunkra a természetben.

Szent János időszak, a nyár ünnepe:
Ekkor már júniusban az ember egyre kevésbé foglalkozik a szellemi világgal, kihúzza a színes, tarka, meleg természet.
Kirándulások, kerti játékok, forróság veszi kezdetét.
Ekkor a környezetünkről még inkább gondoskodni kell. A hamupipőkés munka: kiválogatni a tisztából a rosszat. Megjelennek a gazok, melyek bizonyos állatoknak, baromfiaknak kincs, de a mi élelmiszereinket elnyomják. Ekkor már erősen megmutatkozik az ember uralma a természeten. Jól és rosszul egyaránt. Meg kell tanítanunk a gyermekeket a komposztálásra, egyszerűen úgy, hogy látják mit csinálunk, az öntözés jelentőségére. Élni a természet erejével. A 4 elem, tűz, víz, levegő és föld küzdelme látható. Árvizek, cunamik, erdőtüzek, olvadó jégtáblák és szeméttel szennyezett föld vesz körül. Az óvodában a 4 elem tisztelete és megfelelő használata fontos a tudatos felnőtté váláshoz. Minden nap gyújtunk gyertyát közösen, de mikor más tevékenységet teszünk, előtte eloltjuk. Szelektíven gyűjtjük a szemetet, ha lehet felhasználjuk az esővizet, és komposztálunk, vegyszer nélkül ápoljuk a kertet.
Egyre hosszabb időt töltünk kint, és a szülőkkel készülünk egy szép nyárünnepi játékra, ahol az elemekhez kötődő játékok kapnak teret, az éneklés, tűzrakás és tűzugrás mellett. Ekkorra már az iskolába készülők elkészültek a munkáikkal, és elköszöntünk tőlük királyok módjára az óvodában.

Az ünnepek mindenkiben változnak, mélyülnek, átalakulnak az évek alatt. Ettől lesz élő, mert a hangsúlyok, a megjelenések a csoporthoz és a pedagógusokhoz igazodnak.

Minden jelképnek szellemi üzenete van, melyeket a felnőttek értenek, vagy igyekeznek érteni, a gyermekek pedig élnek velük, áthatja őket.

Vissza

Szünetek

Általában 6 hetente valamelyik ünnepkör kapcsán több időt tölthetnek a gyermekek családjuk körében: 1 hetes őszi szünet, 2-3 hetes téli szünet, 2-5 napos farsangi szünet, 1,5 hetes tavaszi szünet és a teljes nyári szünet, valamint egy-egy rövidebb, 1 napos szünet.

A Waldorf szellemiség elismeri és elfogadja, hogy a gyermeknek az élettere elsősorban a család. Az óvoda, mint szociális anyaöl, segít, hogy a kicsik szépen, lassan kapcsolódjanak a világhoz, más gyermekekhez. Intenzív együttélés ez mindenkinek. A mindennapok felépítése ünnepi időből egy újabb ünnepi időbe átlépés, melyek között szükség van az addigiak feldolgozására, elengedésére, megpihenésre. Ha ezt figyelembe veszik a családok, a gyermekeik nem egy kényszerhelyzetnek élik meg az óvodásságot, hanem örömmel érkeznek.

Vissza

A hét ritmusa


A hét ritmusa
– a rajzolás,
– festés,
– sütés,
– gyapjúképkészítés
– és a viaszozás
is tükrözi az adott időszakot, és egyben alapanyagul is szolgál az ünneplés eszközeihez.
“Ezek így kapcsolódhatnak például a heti művészeti foglalkozásokhoz:
– lámpás a gyerek saját festményéből
– papírsárkány, pillangó a gyerek rajzából
– különböző formájú és fajtájú sütemények az ünnepekhez
– a betlehemes tál figurái viaszgyurmából
– angyalok, nyuszik, madarak gyapjúból.” (Waldorf-óvodapedagógiai Program, WOP)

A tevékenységekhez való eszközök a szabad játék alatt kerülnek a gyerekek elé, és ki-ki eldöntheti, hogy most él-e vele. Nem bármit és bármikor, hanem a nap egy adott idejében és az adott napnak megfelelő tevékenységet kínálja fel az óvónő. Mindez azonban az ünnepek fényében változhat, mert az eszközökkel élő módon bánunk, ahogy fent látható példa rá.

Vissza

Étkezés

“Évi, havi, heti ritmusok a Waldorf óvoda étrendjében is megjelennek. Havi változásban mindig az idényjellegű zöldségek, gyümölcsök szolgálnak táplálékul, a hét napjait pedig a feldolgozott gabonafajták különböztetik meg.
Példa az étkezésben kialakult heti rendre:
Hétfő – rizs,
kedd – árpa,
szerda – köles,
csütörtök – rozs,
péntek – zab,
(szombat – kukorica, vasárnap – búza).” (WOP)

Az első 7 év során a gyermeknek a fizikai testét kell egészségesen kialakítania. A Waldorf óvodában az étkezés ezt szolgálja. A legmegfelelőbb táplálék számukra a gabona, ebből nagyon keveset használnak ma az átlagos háztartásokban.

A gabonák fogyasztása is szellemi folyamatokhoz kötődik. A hét napjaihoz bolygók tartoznak, melyek befolyással vannak ránk, bár kevesen tudnak róluk. A különböző gabonák a bolygóhatást ellensúlyozni vagy erősíteni szeretnék, ezért meghatározott a gabonanaptár.

A mi Waldorf óvodánkban vegán étkezést biztosítunk a gyermekeknek. Az alapvetően gabona alapú ebédet zöldségekkel, gyümölcsökkel, különféle magvakkal dúsítjuk. Az ebédnél mindig levest is fogyasztunk, tehát két fogásos a menü. A tízórai és uzsonna is követi a vegán étrendet.

Az étkezésnél fontos szempont, hogy mi készítsük, és lehetőség szerint bekapcsolódhassanak a gyermekek. A zöldségtisztítástól a cipókészítésig minden nap adódik mód a gyermekeknek a konyhai teendőbe belelátni és azt megtapasztalni.

Vissza

A nap ritmusa


A WOP-ban szereplő napi ritmus egy iránymutató, de minden óvoda a maga sajátossága által változtatja. Mindezt úgy, hogy az a pedagógiai megvalósulást és a közösség számára az élhetőséget tükrözze.

A nap szabad játékkal kezdődik, mely után a gyermekek az óvónőkkel közösen rendet raknak. Ezután a reggeli székkörben, az adott időszaknak megfelelően köszöntik a napot. A székkört ritmikus játék (körjáték, ölbéli játék) követi, majd tízórai után lemennek a gyerekek a kertbe, ahol ismét a szabad játéké a terep. Felérkezve, kézmosás után kezdődik az ebéd, majd mesével és közös búcsúval zárul a nap első fele. Akik délután is az óvodában maradnak, alszanak egyet, majd uzsonna és játék után a nap végén ők is elbúcsúznak.

Vissza

Érkezés és távozás

7.30-kor nyitja kapuit a gyermekek előtt az óvoda, és azt szeretnénk, ha legkésőbb 8.30-ra mindenki megérkezne, hogy legyen elegendő szabad játékidejük, összehangolódási lehetőségük.

A nap folyamán kétszer is van búcsúzás. Azokért a gyermekekért, akik családi körben töltik a délutánt, 12.45-kor érkeznek a szüleik. A többiek számára kezdődik a délutáni pihenés. Tőlük 16.15-kor búcsúzunk, az óvoda pedig 16.30-kor zárja kapuit.

“Az ifjúságot nevelni azt jelenti:
a holnapot a mában,
a szellemet az anyagban,
a szellemi létet
a földi életben ápolni.”
(Rudolf Steiner)

Vissza

Az óvodai életünk bemutatása Márföldi Erika 2014. január 30-i Waldorf-pedagógiai előadása felhasználásával készült.