Az óvónő példakép. Értéket és élményt ad. Engedi felfedezni a gyermeknek a világot és saját magát, miközben élő közösséget varázsol a személyiségük kibontakozásán dolgozó csemetékből. Az Egyfecskék Waldor Óvoda megalapítását az óvónői kollégium megalapításával kezdtük, hiszen az óvónőink lettek az egyfecskék szíve.

Németh Katalin Sarolta: Waldorf óvónő

Németh Katalin Sarolta vagyok. 1955-ben születtem. Az Alföld déli részén töltöttem a gyerekkorom.  A falusi környezetben a természettel való harmóniát, az egyszerűséget és a felnőttek egymásra figyelését, törődését láttam és éltem meg nap, mint nap.  Szabadon és nagy örömben töltöttem a gyermekéveimet.  Ahogy tizenkilenc évesen bekerültem az óvodai világba az nekem olyan közeg lett, mint a halnak a víz. Az óvónőség mellé az élet három gyermekkel is megajándékozott.  Majd ötven évesen beszűkült, beszürkült körülöttem a világ. Másra vágytam. Elsősorban a gyerekek miatt. Szabadabban, élőbben, máshogyan. De hogyan?  Válaszokat Szekszárdon a Négy Évszak Alapítvány által létrehozott Waldorf Óvodában kaptam meg.  A szellemi vezetést pedig a Waldorf óvónőképzés nyújtotta.  Egyszerre nevelődtem és neveltem, – növeltem-.

„A nevelés egy tanulási folyamat, ahol az ember újra és újra elesik és fölkel. Ez eltart életünk végéig. Élő érdeklődésnek kell élnie bennünk minden iránt, ami ma korunkban szükséges.”

Rudolf Steiner

A lelkesedés szükséges a szellemi élet megéléséhez. Azt is mondhatnám, hogy szellemi élet nem más, mint önmagunkkal való találkozáshoz. A lelkesedés elkormányzott egy rövid találkozásra a piliscsabai Waldorf Óvodához 2016 őszén.  Hiszek a csodákban. Ez a csodavárás a szívemben lakik. Ennek köszönhetem, hogy az életemben az öröm, a bánat, az igaz és a tévedés, a jó és a rossz összekapaszkodva jár. Megszoktam őket, már nem harcolok a rossznak vélt dolgok ellen. Jól megférnek egymás mellett, ahogy az égen a Nap és a Hold. Váltják egymást és nem kizárják. Ettől teljes az égbolt, ami körülöleli a földet és az életemet.

Nap, mint nap tapasztalom, hogy az élet válaszutak sokasága. Találkoztam az „Egyfecskék „teremteni tudó fantasztikus szülői közösségével és én is beköltöztem a fecskefészekbe.

Azóta álmodjuk és alakítjuk ezt a második otthont. És várjuk a „kisfecskéket.”

Honfi Gyöngyi: óvoda vezető

A nevem Honfi Gyöngyi. 2001-ben végeztem az ELTE óvodapedagógusi karán, azóta óvónőként, 2007 óta óvodavezetőként is dolgozom magánóvodában.
Jelenleg GYES-ről munkába visszatérő vagyok Sári lányom után.
Óvodavezetőként mindig törekedtem a családias hangulat kialakítására, ezért a vegyes életkorú, kis létszámú csoportokat preferálom, és igyekszem a szülőket minél inkább bevonni az óvoda életébe.
Célom a nevelők közötti jó hangulat megteremtése, hiszen a nyugodt légkör épp úgy fontos a gyermekek egészséges fejlődéséhez, mint az, hogy leterhelés nélkül, saját ütemükben, képességeiket és érdeklődésüket figyelembe véve ismerkedjenek a világgal, hangsúlyozva a kötetlen, szabad játék fontosságát.

Szabó Tímea: óvónő

Tizenhat évesen döntöttem el, hogy óvónő leszek. Az idők során lassanként egyértelművé vált bennem elhivatottságom és érdeklődésem motivációja. Amellett, hogy iskolás korom óta szívesen játszottam, foglalkoztam kisebb gyerekekkel, tudatosult bennem, miért olyan fontos a kisgyermekkori nevelés. Mahátma Gandhi után szabadon megfogadtam, hogy nem csak én magam leszek az a változás, melyet a világban látni szeretnék, hanem megadom ennek a lehetőségét a legfiatalabbaknak is, akik szintén a jövőt (sz)építik.

Az egyetem alatt délutáni kosárlabda foglalkozásokat vezettem több óvodában. Az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán 2016 januárjában szereztem meg diplomámat, angol-magyar kétnyelvű óvodapedagógusként. Szakdolgozatom a varázsmesék személyiségfejlesztő hatásával foglalkozott, s az ebből készült kivonat, rajzvizsgálat és előadás harmadik helyezést ért el a kari Neveléstudományi konferencián (TDK, 2015). Számos budapesti gyakorlati helyszínem után 2015 áprilisától kezdtem a folyamatos pedagógiai munkát.

2017 júniusában egy másik régi vágyam valósult meg, letettem második diplomámat, a Tan Kapuja Buddhista Főiskola vallás- és filozófiatörténeti szakán. Az emberiség kulturális hagyományai és azoknak megőrzése már-már vetekedett a gyermekneveléshez fűződő vonzódásommal, de szerencsére ezen a főiskolán sem kellett nélkülöznöm a pedagógiát. 2013 nyarán csatlakoztam a Tejút Iskola és Ifjúságnevelő Alapítványhoz, foglalkozásvezetőként. Később két tanévet dolgoztam különböző általános iskolákban óraadó buddhista hit- és erkölcstanoktatóként. A Tejút Buddhista Pedagógiai Központ célkitűzései nagyon hasonlóak a Waldorf pedagógiáéhoz, többek között, hogy a „gyermekekben élőek maradjanak bizonyos velük született képességek, illetve megkapják a támaszt a bennük rejlő lehetőségek kibontakoztatásához”. (http://www.tkbe.hu/tejut )

Teremtsünk egy olyan világot, melyben a gyermekeink és mi is biztonságban érezzük magunkat, ahol adunk időt és teret az élet és az ember szellemi, lelki, testi kibontakozásának, és melyben valódi igényeket szolgálunk! Mindezt azzal a természetességgel, mely megalapozza hozzáállásunkat, hogy „az óvoda az otthon kiterjesztése”.