Waldorf pedagógia

A “WOP” program a Rudolf Steiner által kidolgozott Waldorf pedagógiai emberképen alapszik. Alapelve az óvodáskorra jellemző utánzásos tanulás, ami az óvónők mintaképül szolgáló tevékenysége által fejlődik ki a gyermekek szabad játékában. Az óvónő segíti, hogy a gyermekben működő természetes erők szabadon fejlődjenek a különböző tevékenységekben.
A természetes anyagokból készített egyszerű játékeszközök komplex élményeket nyújtanak a gyermek érzékelésének, fantáziájának, játékának.

Művészeti tevékenységekkel gazdagítja a gyermek alkotókészségét. Az ünnepek, mesék, versek, dalok adják az óvodai élet tartalmát, s gazdagítják a gyermek szókincsét. Az óvoda életét meghatározza a hagyományos családi háztartás tevékenységköre. Az óvodai csoportokban a gyerekek élő közösséget képeznek, amiben minden személyiség kibontakoztatására szükség van, ezek a folyamatok ébresztik fel a gyermek szociális érzékelő képességét.

A Waldorf óvodai csoport vegyes életkorú. A témakörök, tevékenységek, művészeti foglalkozások, munkák, ételek, mesék, verses-dalos ritmikus játékok vissza-visszatérnek évi, havi, heti és napi ritmusokban, ezzel nyújtva jelentős érzelmi biztonságot a gyermeknek. Havonta általában egy témakörrel találkoznak a gyerekek, egy időszak mindig ünneppel zárul. Az ünnepet hosszabb készülődés előzi meg, ami egyben a napi tevékenységek tartalmát is megadja. A Waldorf óvodai programot ajánljuk mindenkinek aki azonosulni tud és akar a Waldorf pedagógia alapelveivel és célkitűzéseivel.
A szülők és az óvoda pedagógusai kölcsönös együttműködést ajánlanak fel – a gyermek fejlődésének érdekében – egymásnak, és fogadnak el egymástól. Közös utat vállalnak fel, s azt is, hogy ebben a folyamatban ők maguk is fejlődnek.

A Waldorf óvoda a gyermek érettségi szintjét veszi figyelembe az óvodai felvételkor és az iskolakezdés időpontjának meghatározásakor. Az óvodaérettség általában a gyermekek negyedik, az iskolaérettség a hetedik életévükben következik be.

A Waldorf pedagógia fontosnak tartja, hogy a családok közösen viseljék az óvoda anyagi terheit, szociális lehetőségeik arányának megfelelően. Alapelv az, hogy a gyermek felvételéről döntő óvónő kizárólag a pedagógiai szempontokat veszi figyelembe a felvételnél, anyagi okok miatt senki sem kerülhet hátrányba.

A Waldorf-pedagógia alapgondolata a „szabadságra nevelés”. Ehhez mindig az életkori sajátosságok figyelembevételére van szükség.

Három éves kora körül minőségi változás áll be a gyermek gondolkozásában. Elkezd különbséget tenni az őt körülvevő világ és saját maga között, elválasztja magát a külvilágtól. Ekkortájt kezdi használni az „én” szócskát, illetve kezd egyes szám első személyben beszélni saját magáról. Még mindig – és még sokáig – az utánzás a tanulásának legfőbb eszköze, de mellette megjelenik és egyre nagyobb szerepet kap a fantázia is. Már képes arra, hogy ne csak tisztán leutánozza azt, amit készen kap a környezetétől, hanem átdolgozva azt, belevigyen valamit saját magából is. A gyermekek lassacskán már be tudnak kapcsolódni egymás játékába, már nem csak egymás mellett játszanak, hanem kezdenek együtt játszani.

A kisgyermekek nagyon nyitottak a világra, szivacsként szívnak magukba mindent. Ugyanakkor még nem képesek elmélyedni a részletekben és strukturáltan gondolkodni. Ebben az életkorban érdemes őket a folyamatokkal megismertetni, amiből az egész építkezik (pl. búzaültetés – aratás – cséplés – őrlés – az őrölt lisztből kenyér sütése). Azt is fontos figyelembe venni, hogy az ekkora kisgyerek még nem képes lezárni magát, valóban magába szív minden információt, így a mi, az őket körülvevő felnőttek felelőssége, hogy mivel ismertetjük meg, hogy ne terheljük őket túlzottan idő előtt kapott információkkal.

A kisgyermek fantáziáját ilyenkor lehet leginkább nevelgetni, növelgetni, ezért fontos, hogy ne árasszuk el őket kész képekkel (a televízió, de akár túl erős és kötött képeskönyv illusztrációk által), de kész, egyféleképpen használható játékokkal sem. Ehelyett tegyük lehetővé, hogy minél többféle eszközhöz, alapanyaghoz hozzáférhessenek – anyagokhoz, kantárokhoz, különböző méretű és formájú fadarabokhoz, gyapjúhoz, fonalakhoz, stb. – amelyekből aztán építkezhetnek (akár szó szerint, akár képletesen). Óvodánkban nagy hangsúlyt szeretnék fektetni az érzékszervi nevelésre is, melynek fontos része a tapintásérzék, ezért kizárólag természetes alapanyagokat használunk, fa játékokat, felszeletelt faágakat, vászon anyagokat, selymeket, gyapjúfonalból kötött kantárokat és állatokat, filcállatokat, stb. A kisgyermek igen sok mindent a tapintásán keresztül vesz fel a világból, ezért egyáltalán nem elhanyagolható, hogy milyen anyagokkal érintkezik. A tevékenységekhez szintén jó minőségű méhviasz krétákat, méhviasz gyurmát, gyapjút, aquarell festéket használunk.

A kisgyermek számára különösen fontos a rendszeresség, a kiszámítható ismétlődés, a ritmusok. Ezek adnak számára tájékozódási pontokat a világban, erősítik biztonságérzetét. A Waldorf-pedagógia követni próbálja a ki- és belégzések ritmusát, amely a természetben is megjelenik például az évszakok váltakozásában.

A Waldorf-pedagógia szeretné elkerülni az idő előtt való fejlesztést. A kisgyermek legfejlesztőbb tevékenysége a szabad játék, melynek során feldolgozza élményeit, az őt ért külső hatásokat belsővé teszi, gyakorol és gyógyul. Ezért a Waldorf-óvodában különösen nagy hangsúly helyeződik a szabad játékra. Az óvónő a kisgyermek kísérője, segítője, bizalommal tekint a gyermekre, hagyva hogy minden gyermek saját egyéni tempója szerint bontakoztassa ki képességeit.