Óvodánk

Tartalom
Az Egyfecskék Waldorf Óvoda
Történetünk
…az alapító szülőktől
…az alapító óvónőnktől

Az Egyfecskék Waldorf Óvoda


Az Egyfecskék Waldorf Óvoda 2018-ban nyitotta meg kapuit Budapest XII. kerületében. Itt éljük vidám hétköznapjainkat egy 24 fős, vegyes életkorú gyermekcsoporttal, három óvónőnkkel és egy dajkánkkal.

Vissza

Történetünk

Vissza

…az alapító szülőktől

Egy fecske is csinál nyarat.

2017 januárjában lelkes szülőkből álló közösség született azzal a céllal, hogy a gyermekeink számára a Waldorf pedagógia szellemiségével áthatott óvodát hozzunk létre. Az Egyfecskék kezdeményezés minden tagja “egyfecskeként” indult óvodát alapítani. Az alapítási folyamatban az indiví­dumunkat megőrizve, mégis közösséget formálva magunkból – magunk köré lettünk mi Egyfecskék.

Vissza

…Németh Katalin Sarolta alapító Waldorf-óvónőnktől

Egy óvoda születésénél bábáskodni teremtő, felelősségteljes és megtisztelő feladat. Egy remek dolog!

Ebben az alapító közösségben lehettem a gyermekek egyik óvónője az Egyfecskék Waldorf Óvodában.

Gyerekek között lenni a világon a legszebb dolog. Nem is munka, hanem hivatás. A Waldorf pedagógiában való elmélyedés pedig életformává válik. Nagy átalakulást eredményez, belső változást!

A Waldorf óvodát egy szigethez hasonlítanám, amit burokként őriz a szülők és a nevelők gondoskodó, óvó szeretete, mint az üvegházi virágokat, akiket fokozatosan lehet csak kitenni a természeti hatásoknak.

A gyermek is, mint a virág, nem régen bújt ki a csíramagból, az anyaméhből. Védeni kell az erős külső hatásoktól.

A földi világunkban – ami gyakran terhelő, ijesztő, máskor felszínes, lényegtelen dolgokkal vesz körül bennünket, olykor alaptalan és megtévesztő – a kisgyerek álmodó létből való ébredésének fokozatosan kell megtörténni.

Az alapokat a valódi emberismeret és a gyerekek valódi természetének megismerése adja. A felnőtt nyugodt, derűs, ítéletmentes, vidám, utánozható jelenléte szükséges ehhez.

Hozzásegítjük őket, hogy a tevékenységek által ismerkedjenek önmagukkal és pajtásaikkal.

Játsszanak szabadon, rajzoljanak, gyurmázzanak, gyúrják és formázzák meg a cipójukat. Próbálják ki magukat szeletelés, terítés, söprögetés közben.

Vigasztaljanak-vigasztalódjanak, figyeljenek egymásra. Próbálkozzanak, szárnyaljon a fantáziájuk. Válhassanak bármivé, utánozzanak bárkit és bármit a játékban. Fúrjanak-faragjanak, törjenek diót. Érezzék biztonságban magukat, akkor vannak jól!

Napi, heti ritmus áramoltatja a mindennapokat. Viszont az időt a szolgálatunkba állítjuk. Mindenre, mindenkire van elegendő idő. A hétköznapok ünnepekben csúcsosodnak ki.

Egy év során a fény útját követjük. Hálával tekintünk a világunkra: ezt mozdulatokkal, imával, fohásszal, énekléssel, mesével fejezzük ki. Köszönjük az életet.

Az óvodába nemcsak a kisgyerekeket vesszük fel, hanem a családot is. Ahol a szülőknek is van lehetőségük egy önmagát nevelő közösséghez tartozni, és a maguk individuális útján növekedni.

Végül mesebeli befejezéssel zárom a gondolataimat:

“Aki nem hiszi, járjon utána!”

Vissza