Az óvónő példakép. Értéket és élményt ad. Engedi felfedezni a gyermeknek a világot és saját magát, miközben élő közösséget varázsol a személyiségük kibontakozásán dolgozó csemetékből. Az Egyfecskék Waldor Óvoda megalapítását az óvónői kollégium megalapításával kezdtük, hiszen az óvónőink lettek az egyfecskék szíve.

Márföldi Erika: Waldorf óvónő, óvodavezető

Óvóképző főiskolásként befogadott a szülővárosomban, Nyíregyházán egy waldorf pedagógiáért elhivatott, pedagógusokból, szülőkből álló kör. Rendszeresen találkoztak, hogy megalapozzanak a megyeszékhelyen egy waldorf óvodát és iskolát. Magával ragadó volt a hév, a kitartás és a bizalom, ami mozgatta a kis csapatot. 2 évig vettem részt ebben az alapozásban, és 1996 őszén megszületett a közös fenntartású intézmény, melynek alapító óvónője lettem, miközben elkezdtem a waldorf óvónőképzést is.
Visszatekintve fiatalkoromra, végig az antropozófia és a waldorf óvoda felé tereltek a pedagógusok, még ha ők nem is tudták. A számomra példaértékű emberek mind megmutatták, hogy a szeretettel teli egymás felé fordulás, biztatás és egy belső hitvilág elvezeti az embert önmaga valódi megismeréséhez, céljainak megérzéséhez, mert a világ visszatükröz bennünket.

Az utam 24 éve kezdődött és sok nehéz évet is kaptam hozzá, de letéríteni senki nem tudott. Bárhová mentem, képeztem, kipróbáltam magam, az vezérelt, hogy még jobban megértsem, mi vesz körül bennünket, hogyan tudok jobban és jobban segíteni a környezetemben élőknek, hogy saját útjukat járhassák. Ebben a legnagyobb tanítóim a családom, férjem és három gyermekem. Megerősítettek a mosolygó gyermekarcok, a kacagások éppúgy, mint a Rudolf Steiner gondolatainak érteni igyekvése, sőt, még a nehézségek is. Kerestem a fejlődést az állami és waldorf óvónőképzés után az óvodavezető képzésen és a Ligetszépe Meseterápiás Módszer képzésén is. Ez utóbbi elmélete és gyakorlata az emberismeretben nagy elmélyüléshez vezetett. Tanácsadó óvónőként évek óta segítek waldorf közösségeknek, óvodáknak.

Amit leginkább megtanultam a majdnem negyedszázad alatt, hogy nincs semmi, ami megérné, hogy az igaz emberi értékeket feladjuk a gyors és egyszerű sikerekért. Az Egyfecskék Waldorf Óvoda is ezen alapszik. Keresik a pedagógusok és a szülők közösen azt az életteret, ahol bizalommal, és szeretettel teli környezetet teremthetünk a gyermekeknek, hogy egymás tükröződésében és az általunk biztosított ölelő ritmusban fejlődhessen minden gyermek és velük együtt nap nap után mi magunk is. A gyermekek között vágyam, hogy szabadon megélhessék magukat a mi belső rendünkkel védelmet adva számukra és szeretetünkkel megerősítve őket. Mindennap tanulunk hibáinkból, eredményeinkből, legfőképp egymástól.

Óvodavezetőnek lenni Waldorf óvodában számomra nem kevesebbet jelent, mint együttérző „anyaként” fordulni a gyermekekhez, családjaikhoz, szakmai támasszá válni a kollégák számára, valamint képviselni szívvel lélekkel ezt a csodálatos pedagógiát a külvilág felé.

Rudolf Steiner szavai motiválnak engem a mindennapjaimban:

„Mindenfajta nevelés önnevelés, és mi, mint tanítók, nevelők csak a saját magát nevelő gyermek környezetét alkotjuk. A legkedvezőbb környezetet kell teremtenünk, hogy a gyermek úgy nevelje általunk önmagát, ahogy belső sorsát követve nevelődnie kell.”

Németh Katalin Sarolta: Waldorf óvónő

Németh Katalin Sarolta vagyok. 1955-ben születtem. Az Alföld déli részén töltöttem a gyerekkorom.  A falusi környezetben a természettel való harmóniát, az egyszerűséget és a felnőttek egymásra figyelését, törődését láttam és éltem meg nap, mint nap.  Szabadon és nagy örömben töltöttem a gyermekéveimet.  Ahogy tizenkilenc évesen bekerültem az óvodai világba, az nekem olyan közeg lett, mint a halnak a víz. Az óvónőség mellé az élet három gyermekkel is megajándékozott.  Majd ötven évesen beszűkült, beszürkült körülöttem a világ. Másra vágytam. Elsősorban a gyerekek miatt. Szabadabban, élőbben, máshogyan. De hogyan?  Válaszokat Szekszárdon, a Négy Évszak Alapítvány által létrehozott Waldorf óvodában kaptam meg.  A szellemi vezetést pedig a Waldorf óvónőképzés nyújtotta.  Egyszerre nevelődtem, és neveltem – növeltem.

„A nevelés egy tanulási folyamat, ahol az ember újra és újra elesik és fölkel. Ez eltart életünk végéig. Élő érdeklődésnek kell élnie bennünk minden iránt, ami ma korunkban szükséges.” (Rudolf Steiner)

A lelkesedés szükséges a szellemi élet megéléséhez. Azt is mondhatnám, hogy szellemi élet nem más, mint önmagunkkal való találkozáshoz. A lelkesedés elkormányzott egy rövid találkozásra a piliscsabai Waldorf óvodához 2016 őszén.  Hiszek a csodákban. Ez a csodavárás a szívemben lakik. Ennek köszönhetem, hogy az életemben az öröm, a bánat, az igaz és a tévedés, a jó és a rossz összekapaszkodva jár. Megszoktam őket, már nem harcolok a rossznak vélt dolgok ellen. Jól megférnek egymás mellett, ahogy az égen a Nap és a Hold. Váltják egymást, és nem kizárják. Ettől teljes az égbolt, ami körülöleli a földet és az életemet.

Nap mint nap tapasztalom, hogy az élet válaszutak sokasága. Találkoztam az „Egyfecskék„ teremteni tudó, fantasztikus, szülői közösségével, és én is beköltöztem a fecskefészekbe.

Azóta álmodjuk, és alakítjuk ezt a második otthont. És várjuk a „kisfecskéket”.

Szabó Tímea: óvónő

Tizenhat évesen döntöttem el, hogy óvónő leszek. Az idők során lassanként egyértelművé vált bennem elhivatottságom és érdeklődésem motivációja. Amellett, hogy iskolás korom óta szívesen játszottam, foglalkoztam kisebb gyerekekkel, tudatosult bennem, miért olyan fontos a kisgyermekkori nevelés. Mahátma Gandhi után szabadon megfogadtam, hogy nem csak én magam leszek az a változás, melyet a világban látni szeretnék, hanem megadom ennek a lehetőségét a legfiatalabbaknak is, akik szintén a jövőt (sz)építik.

Az egyetem alatt délutáni kosárlabda foglalkozásokat vezettem több óvodában. Az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán 2016 januárjában szereztem meg diplomámat, angol-magyar kétnyelvű óvodapedagógusként. Szakdolgozatom a varázsmesék személyiségfejlesztő hatásával foglalkozott, s az ebből készült kivonat, rajzvizsgálat és előadás harmadik helyezést ért el a kari Neveléstudományi konferencián (TDK, 2015). Számos budapesti gyakorlati helyszínem után 2015 áprilisától kezdtem a folyamatos pedagógiai munkát.

2017 júniusában egy másik régi vágyam valósult meg, letettem második diplomámat, a Tan Kapuja Buddhista Főiskola vallás- és filozófiatörténeti szakán. Az emberiség kulturális hagyományai és azoknak megőrzése már-már vetekedett a gyermekneveléshez fűződő vonzódásommal, de szerencsére ezen a főiskolán sem kellett nélkülöznöm a pedagógiát. 2013 nyarán csatlakoztam a Tejút Iskola és Ifjúságnevelő Alapítványhoz, foglalkozásvezetőként. Később két tanévet dolgoztam különböző általános iskolákban óraadó buddhista hit- és erkölcstanoktatóként. A Tejút Buddhista Pedagógiai Központ célkitűzései nagyon hasonlóak a Waldorf pedagógiáéhoz, többek között, hogy a „gyermekekben élőek maradjanak bizonyos velük született képességek, illetve megkapják a támaszt a bennük rejlő lehetőségek kibontakoztatásához”. (http://www.tkbe.hu/tejut )

Teremtsünk egy olyan világot, melyben a gyermekeink és mi is biztonságban érezzük magunkat, ahol adunk időt és teret az élet és az ember szellemi, lelki, testi kibontakozásának, és melyben valódi igényeket szolgálunk! Mindezt azzal a természetességgel, mely megalapozza hozzáállásunkat, hogy „az óvoda az otthon kiterjesztése”.