A gyermeki világ

– Márföldi Erika írása –

Amikor a kisgyermek a földi világra érkezik, a csillagok magasából és a tér távolából, számára az egész világ egy hatalmas egység. Amit meg kell tanuljon, hogy a fizikai létben ő a test határába szorulva élheti és mutathatja meg vágyait, gondolatait, érzéseit, akaratát. Mekkora feladat ez. Ahogy az óvodába belép, már használja a testét, mint evéshez használjuk a kanalat, de nem érti, mi miért történik. Ez indítja el, hogy keresse a láthatón túlit, azt amit az égi birodalomban megélt, a valós, tiszta, lélekkel, szellemmel áthatott valóságot.

Hát ezt keresi az óvodában is. Mozdul, visszahúzódik, érzelmes lesz, vagy csendes, mert minden megnyilvánulásával beleárad a környezetébe. A vízcsobogásba, kenyérdagasztásba éppúgy, mint az éneklésbe, a mesébe, az elalvásba. Akinek nem megy, az figyel, de nem unatkozik, érezni s valahol mélyen érteni akarja a világot, sőt a világ által önmagát. Mert kíváncsi, nyitott, tiszta, számára a világ jó, s ami nem működik megfelelően, az feszültséget vált ki benne, vagy ellenkezőleg, pajkossá teszi, mint a felfodrozódott patakvíz, mely kövekbe ütközött.

Ilyen egy óvodás, s ilyen minden gyermek. Mi pedig ülünk felnőttként, vagy épp szorgoskodunk közöttük, és csodáljuk a sokszínűségüket, ahogyan a világot felfogják, s visszatükrözik.

Aranyosi Ervin: Álltam a hídon…

Álltam a hídon, s csodáltam a csodát,
ahogy a víz szaladt a nagyvilágon át.
Ahogy kövekhez ért, csilingelt, nevetett,
hangjából kicsendült az érző szeretet.
Lágyan becézte, mi útjába került,
jó szó kísérte mindenütt!

Tudom, hogy messze, egy forrásból eredt,
ami megszülte, mint élő gyermeket.
Engedte futni a nagyvilágba el,
s remélte, életében saját útjára lel,
hogy megtalálja, s megéli vágyait,
amely a szívében lakik.

A patak futott és megerősödött,
élő világot hagyott maga mögött.
Kergette vágya, s élvezte az utat,
hiszen az út az, mi mindent megmutat.
Élvezte minden percét, vidáman dalolt,
a lelkében a forrás hangja szólt.

Épített, rombolt, újat épített,
lét alkotáshoz használt élő hitet,
fel sosem adta, lelkesen dolgozott,
megélte élőn létét, világot alkotott.
Álltam a hídon, s csodáltam a csodát,
ahogy a víz szaladt tovább.