Egy fecske is csinál nyarat.

2017 januárjában lelkes szülőkből álló közösség született azzal a céllal, hogy a gyermekeik számára a Waldorf pedagógia szellemiségével áthatott óvodát hozzanak létre. Az Egyfecskék kezdeményezés minden tagja “egyfecskeként” indult óvodát alapítani. Az alapítási folyamatban az indiví­dumunkat megőrizve, mégis közösséget formálva magunkból – magunk köré lettünk mi Egyfecskék.

Az Egyfecskék Waldorf Óvodát az Egyfecskék Egyesület tartja fent. Az alapítók 2017-ben az Egyesületet azzal a céllal hozták létre, hogy egy, az antorpozófián alapuló emberképen, az Országos Közoktatási Intézet által minősített Waldorf Óvodapedagógiai Programon (WOP) és ennek évtizedes, nemzetközi módszertani tapasztalatain nyugvó óvodát hozzanak létre és működtessenek.

“A gyermekkor

A gyermekkor a lényegi dolgokról, az égi világról és a földiről,
a jóságról, a szépségről és az igazságról való tanulás időszaka.
A gyermekkor arra való, hogy szeretetet adjunk és kapjunk,
kifejezzük félelmeinket, megismerjük a bizalmat.
Gyermekkorban megengedett a komolyság és a nyugalom,
szabad nevetéssel és örömmel ünnepelni.
A gyermeknek joga van álmodni, és időre van szüksége, hogy a saját ütemében növekedjék.
Joga van hibázni, és joga van a megbocsátásra.
A gyermeknek segítségre van szüksége, hogy önuralmát kifejleszthesse,
hogy változhasson, hogy legjobb képességei kibontakozhassanak.
A gyermek joga, hogy erőszak és éhezés nélkül éljen.
Joga van az otthonhoz és a védelemre.
Jó szokásokkal és helyes táplálkozással segíteni kell, hogy egészségesen nőhessen fel.
A gyermeknek szüksége van felnőttekre, akiket tisztelhet,
akiknek jó példáját és szerető irányítását követheti.
Tapasztalatok széles skálájára van szüksége – gyengédségre és kedvességre, bátorságra és
merészségre, sőt csintalanságra és fegyelmezetlenségre is.
A gyermeknek időt kell hagynunk az elfogadásra és az adásra, a hovatartozásra és a részvétre.
Szükséges, hogy egy közösség része, és ugyanakkor önálló személyiség is lehessen.
Szüksége van magán- és társasági életre, pihenésre és játékra, lustálkodásra és munkára.
Szüksége van az áhítat pillanataira és hogy kíváncsiságát kielégíthesse.
Védelmező korlátok kellenek és szabadság a kreativitásra.
Elvek vezérelte életet kell felmutatnunk neki és meg kell hagynunk szabadságát,
hogy önnön elveit felfedezhesse.
Kapcsolatba kell kerülnie a földdel, az állatokkal, a természettel,
és szüksége van arra, hogy emberi mivoltát kibontakoztassa a közösségben.
A gyermekkor szellemét védelmezni és táplálni kell.
Ez minden ember létének lényegi része, amit elevenen kell tartani.”

Alliance for Childhood. Szövetség a Gyermekekért Egyesített Nemzetközi Munkacsoport, New York, 1999.