Óvónőink, segítőink

Szabó Tímea – óvónő

Tizenhat évesen döntöttem el, hogy óvónő leszek. Az idők során lassanként egyértelművé vált bennem elhivatottságom és érdeklődésem motivációja. Amellett, hogy iskolás korom óta szívesen játszottam, foglalkoztam kisebb gyerekekkel, tudatosult bennem, miért olyan fontos a kisgyermekkori nevelés. Mahátma Gandhi után szabadon megfogadtam, hogy nem csak én magam leszek az a változás, melyet a világban látni szeretnék, hanem megadom ennek a lehetőségét a legfiatalabbaknak is, akik szintén a jövőt (sz)építik.

Az egyetem alatt délutáni kosárlabda foglalkozásokat vezettem több óvodában. Az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán 2016 januárjában szereztem meg diplomámat, angol-magyar kétnyelvű óvodapedagógusként. Szakdolgozatom a varázsmesék személyiségfejlesztő hatásával foglalkozott, s az ebből készült kivonat, rajzvizsgálat és előadás harmadik helyezést ért el a kari Neveléstudományi konferencián (TDK, 2015). Számos budapesti gyakorlati helyszínem után 2015 áprilisától kezdtem a folyamatos pedagógiai munkát.

2017 júniusában egy másik régi vágyam valósult meg, letettem második diplomámat, a Tan Kapuja Buddhista Főiskola vallás- és filozófiatörténeti szakán. Az emberiség kulturális hagyományai és azoknak megőrzése már-már vetekedett a gyermekneveléshez fűződő vonzódásommal, de szerencsére ezen a főiskolán sem kellett nélkülöznöm a pedagógiát. 2013 nyarán csatlakoztam a Tejút Iskola és Ifjúságnevelő Alapítványhoz, foglalkozásvezetőként. Később két tanévet dolgoztam különböző általános iskolákban óraadó buddhista hit- és erkölcstanoktatóként. A Tejút Buddhista Pedagógiai Központ célkitűzései nagyon hasonlóak a Waldorf pedagógiáéhoz, többek között, hogy a „gyermekekben élőek maradjanak bizonyos velük született képességek, illetve megkapják a támaszt a bennük rejlő lehetőségek kibontakoztatásához”.

Teremtsünk egy olyan világot, melyben a gyermekeink és mi is biztonságban érezzük magunkat, ahol adunk időt és teret az élet és az ember szellemi, lelki, testi kibontakozásának, és melyben valódi igényeket szolgálunk! Mindezt azzal a természetességgel, mely megalapozza hozzáállásunkat, hogy „az óvoda az otthon kiterjesztése”.

~

Németh Katalin Sarolta – alapító, Waldorf óvónő

Németh Katalin Sarolta 2017 nyarán csatlakozott óvodakezdeményezésünkhöz, és elkísért minket az első örömteli és nehéz évben.

Németh Katalin Sarolta vagyok. 1955-ben születtem. Az Alföld déli részén töltöttem a gyerekkorom.  A falusi környezetben a természettel való harmóniát, az egyszerűséget és a felnőttek egymásra figyelését, törődését láttam és éltem meg nap, mint nap.  Szabadon és nagy örömben töltöttem a gyermekéveimet.  Ahogy tizenkilenc évesen bekerültem az óvodai világba, az nekem olyan közeg lett, mint a halnak a víz. Az óvónőség mellé az élet három gyermekkel is megajándékozott.  Majd ötven évesen beszűkült, beszürkült körülöttem a világ. Másra vágytam. Elsősorban a gyerekek miatt. Szabadabban, élőbben, máshogyan. De hogyan?  Válaszokat Szekszárdon, a Négy Évszak Alapítvány által létrehozott Waldorf óvodában kaptam meg.  A szellemi vezetést pedig a Waldorf óvónőképzés nyújtotta.  Egyszerre nevelődtem, és neveltem – növeltem.

„A nevelés egy tanulási folyamat, ahol az ember újra és újra elesik és fölkel. Ez eltart életünk végéig. Élő érdeklődésnek kell élnie bennünk minden iránt, ami ma korunkban szükséges.” (Rudolf Steiner)

A lelkesedés szükséges a szellemi élet megéléséhez. Azt is mondhatnám, hogy szellemi élet nem más, mint önmagunkkal való találkozáshoz. A lelkesedés elkormányzott egy rövid találkozásra a piliscsabai Waldorf óvodához 2016 őszén.  Hiszek a csodákban. Ez a csodavárás a szívemben lakik. Ennek köszönhetem, hogy az életemben az öröm, a bánat, az igaz és a tévedés, a jó és a rossz összekapaszkodva jár. Megszoktam őket, már nem harcolok a rossznak vélt dolgok ellen. Jól megférnek egymás mellett, ahogy az égen a Nap és a Hold. Váltják egymást, és nem kizárják. Ettől teljes az égbolt, ami körülöleli a földet és az életemet.

Nap mint nap tapasztalom, hogy az élet válaszutak sokasága. Találkoztam az „Egyfecskék„ teremteni tudó, fantasztikus, szülői közösségével, és én is beköltöztem a fecskefészekbe.

Azóta álmodjuk, és alakítjuk ezt a második otthont. És várjuk a „kisfecskéket”.