Szmirnov Krisztina – vezető óvónő
Szmirnov Krisztina vagyok, 1979-ben születtem Budapesten. Férjemmel, két királyfival és egy királylánnyal Csillaghegyen élek. Énekes pedagógusként az opera világa mellett 20 éve vezetek tipegős valamint zenés, drámajátékos foglalkozásokat kicsiknek és nagyoknak.
Örülök, hogy itt lehetek és megmerítkezhetek a Waldorf-pedagógia csodájában. Az Egyfecskék oviban a közös délelőtti élményszerzés, a szabad játék, a művészeti tevékenységek és a kerti kibontakozás önfeledt pillanataiban türelemmel, teljes figyelemmel és biztonságot adó gyengéd szeretettel kísérem a fecskefészek lakóinak ovis pillanatait.
Szelőczei Ágnes – óvónő
1976. novemberében születtem Tatabányán. Négy gyermeknek vagyok édesanyja. Egy Tinnye és Piliscsaba között elrejtett völgyben élek. Fiatalkorom óta szeretek gyermekek között lenni.
2004 nyarán, egy tatabányai játszótéri hirdetésben, Waldorf-óvoda szerveződéséhez keresett egy szülő társakat. S mi ekkorra a kisfiammal már beleszagoltunk az állami rendszerbe, és egy picit sem éreztük magunkénak.
Letéptem a hirdetés cetlijét, telefonáltam, és ezzel kezdődött minden!
Hamarosan összegyűlt egy óvodai csapat, megalakult az óvodánk, ahol én segítő lettem.
Teltek az évek, és az óvodás gyermekeknek iskolára lett szükségük, így 2008-ban Tökön
megnyitotta kapuit az iskolánk. A sok fizikai munka, sok előadás, sok olvasás formált és
összekovácsolt minket.
Majd a harmadik gyermek születése után megérett bennem, hogy ez az én utam. Így
megkezdtem tanulmányaimat, és a Szent István Egyetem Pedagógiai Karán végeztem.
Közben az életünk szépen lassan átitatódott a Waldorf-pedagógia szellemiségével.
Az első pillanattól élt bennem egy belső, leírhatatlan érzés, hogy ez a jó út mindnyájunk
számára!
Köszönettel és hálával gondolok mindazokra, akik ehhez a formálódáshoz hozzátettek. Gondolok itt édes gyermekekre, akik ma már a főiskolát is elvégezték, kiváló pedagógusokra, akik mellé kerültem, a rengeteg szívemnek kedves szülőtársra, szeretett tanítóinkra.
Sok tapasztalás után eljött az idő, hogy az élet az Egyfecskék Waldorf Óvodába sodort. Édes, tiszta lelkű gyermekek közé, akik nap, mint nap eljönnek hozzánk, ide az óvodába. Szép feladat szeretetben, korlát és keretek megtartása mellett, a Waldorf-pedagógia szellemiségének fényében terelgetni őket.
Limbacher Borbála – óvónő
Limbacher Borbála vagyok, óvodapedagógus, mesemondó önkéntes a Világszép Alapítványnál, leendő gyógypedagógus és DSZIT-pedagógus.
2011. óta önkénteskedem a gyermekvédelemben, ennek során ismertem rá óvónői hivatásomra. 2013-tól dolgozom óvodában. Állami intézményben, családi napköziben, majd egy inkluzív óvodában dolgoztam, ahol a Freinet reformpedagógiával ismerkedtem. 2021 szeptemberében érkeztem meg az Egyfecskék Waldorf Óvoda közösségébe.
A Waldorf-pedagógia iránt erős hívást éreztem, így kijártam, hogy hospitálóként napokat tölthessek a Tündérrózsa Waldorf Óvodában és a Pesthidegkúti Waldorf Iskolában.
Amit tapasztaltam, vittem magammal a munkámba: valóban gyermekbarát ritmus, keretek, határok, tárgyi környezet, szülinapos mese szövése az ünnepeltnek, élőszavas mesemondás, szavak nélküli közös figyelem, csöndek.
Vártam az alkalmat, hogy egy Waldorf-óvodában elmélyüljek, tovább formálódjak szemlélet, emberkép, gyermekkép dolgában.
Óvónői hivatásomat szeretem, és minden kihívásával együtt vagyok hálás érte, mert értelmes, lelkesítő munkának tartom, melyért érdemes nap, mint nap elköteleződni, szakmailag és emberileg növekedni.
Hiszem, hogy a gyerekek örömre “huzalozottak”. Szeretném, hogy a ránk bízottak boldogan
éljék meg ovis éveiket – elfogadó, biztonságos légkörben bontakozva, minőségi tartalmakat, kincseket kapva (és adva). Szeretettel, játékkal, mesével kibélelt gyermekkorukért munkálkodunk, együtt az óvodánk közösségét alkotó szülőkkel, családokkal, s a Kollégiummal. A gyermekekhez vezető legjobb egyéni utakat is együtt keressük: ennek szolgálatába állítom saját tudásom, és hálával fogadom, amit tanulhatok kollégáimtól, a gyermekektől, a családoktól, s a közös tapasztalás által.
Csányi Vivien – óvónő
Csányi Vivien vagyok, férjemmel és két kislányunkkal Budakeszin élünk. Gyermekeim születése előtt külöböző intézményekben foglalkoztam gyermekekkel: dolgoztam szociális intézményben nevelőként, napközis pedagógusként, és belekóstoltam az osztálytanítói munkába. A Waldorf-pedagógiával tanulmányaim során találkoztam, annak áldásos hatásait a gyakorlatban saját gyermekeim óvodai és iskolai éveiben is tapasztalom. Hiszem, hogy az első 7 év meghatározó a gyermek életében. Waldorf-pedagógusként támogatni kívánom ezt az időszakot, megadva számukra a védelmező, de rugalmas burkot, amelyben szabadon mozoghatnak, és a szeretetteljes kapcsolódás lehetőségét. Hiszem, hogy a nevelés önnevelés, igyekszem megfelelő figyelemmel jelen lenni a csoportban, és magam is fejlődni, alakulni a közös tapasztalások által.
Dauerbach Tamás – segítő
Hamarosan bemutatjuk…
~
Szabó Tímea – alapító óvónő
Szabó Tímea a kezdetektől része óvodánk történetének, életének. A csoda ovink után most más csodákat él át.
Tizenhat évesen döntöttem el, hogy óvónő leszek. Az idők során lassanként egyértelművé vált bennem elhivatottságom és érdeklődésem motivációja. Amellett, hogy iskolás korom óta szívesen játszottam, foglalkoztam kisebb gyerekekkel, tudatosult bennem, miért olyan fontos a kisgyermekkori nevelés. Mahátma Gandhi után szabadon megfogadtam, hogy nem csak én magam leszek az a változás, melyet a világban látni szeretnék, hanem megadom ennek a lehetőségét a legfiatalabbaknak is, akik szintén a jövőt (sz)építik.
Az egyetem alatt délutáni kosárlabda foglalkozásokat vezettem több óvodában. Az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán 2016 januárjában szereztem meg diplomámat, angol-magyar kétnyelvű óvodapedagógusként. Szakdolgozatom a varázsmesék személyiségfejlesztő hatásával foglalkozott, s az ebből készült kivonat, rajzvizsgálat és előadás harmadik helyezést ért el a kari Neveléstudományi konferencián (TDK, 2015). Számos budapesti gyakorlati helyszínem után 2015 áprilisától kezdtem a folyamatos pedagógiai munkát.
2017 júniusában egy másik régi vágyam valósult meg, letettem második diplomámat, a Tan Kapuja Buddhista Főiskola vallás- és filozófiatörténeti szakán. Az emberiség kulturális hagyományai és azoknak megőrzése már-már vetekedett a gyermekneveléshez fűződő vonzódásommal, de szerencsére ezen a főiskolán sem kellett nélkülöznöm a pedagógiát. 2013 nyarán csatlakoztam a Tejút Iskola és Ifjúságnevelő Alapítványhoz, foglalkozásvezetőként. Később két tanévet dolgoztam különböző általános iskolákban óraadó buddhista hit- és erkölcstanoktatóként. A Tejút Buddhista Pedagógiai Központ célkitűzései nagyon hasonlóak a Waldorf pedagógiáéhoz, többek között, hogy a „gyermekekben élőek maradjanak bizonyos velük született képességek, illetve megkapják a támaszt a bennük rejlő lehetőségek kibontakoztatásához”.
Teremtsünk egy olyan világot, melyben a gyermekeink és mi is biztonságban érezzük magunkat, ahol adunk időt és teret az élet és az ember szellemi, lelki, testi kibontakozásának, és melyben valódi igényeket szolgálunk! Mindezt azzal a természetességgel, mely megalapozza hozzáállásunkat, hogy „az óvoda az otthon kiterjesztése”.
Németh Katalin Sarolta – alapító Waldorf-óvónő
Németh Katalin Sarolta 2017 nyarán csatlakozott óvodakezdeményezésünkhöz, és elkísért minket az első örömteli és nehéz évben.
Németh Katalin Sarolta vagyok. 1955-ben születtem. Az Alföld déli részén töltöttem a gyerekkorom. A falusi környezetben a természettel való harmóniát, az egyszerűséget és a felnőttek egymásra figyelését, törődését láttam és éltem meg nap, mint nap. Szabadon és nagy örömben töltöttem a gyermekéveimet. Ahogy tizenkilenc évesen bekerültem az óvodai világba, az nekem olyan közeg lett, mint a halnak a víz. Az óvónőség mellé az élet három gyermekkel is megajándékozott. Majd ötven évesen beszűkült, beszürkült körülöttem a világ. Másra vágytam. Elsősorban a gyerekek miatt. Szabadabban, élőbben, máshogyan. De hogyan? Válaszokat Szekszárdon, a Négy Évszak Alapítvány által létrehozott Waldorf óvodában kaptam meg. A szellemi vezetést pedig a Waldorf óvónőképzés nyújtotta. Egyszerre nevelődtem, és neveltem – növeltem.
„A nevelés egy tanulási folyamat, ahol az ember újra és újra elesik és fölkel. Ez eltart életünk végéig. Élő érdeklődésnek kell élnie bennünk minden iránt, ami ma korunkban szükséges.” (Rudolf Steiner)
A lelkesedés szükséges a szellemi élet megéléséhez. Azt is mondhatnám, hogy szellemi élet nem más, mint önmagunkkal való találkozáshoz. A lelkesedés elkormányzott egy rövid találkozásra a piliscsabai Waldorf óvodához 2016 őszén. Hiszek a csodákban. Ez a csodavárás a szívemben lakik. Ennek köszönhetem, hogy az életemben az öröm, a bánat, az igaz és a tévedés, a jó és a rossz összekapaszkodva jár. Megszoktam őket, már nem harcolok a rossznak vélt dolgok ellen. Jól megférnek egymás mellett, ahogy az égen a Nap és a Hold. Váltják egymást, és nem kizárják. Ettől teljes az égbolt, ami körülöleli a földet és az életemet.
Nap mint nap tapasztalom, hogy az élet válaszutak sokasága. Találkoztam az „Egyfecskék„ teremteni tudó, fantasztikus, szülői közösségével, és én is beköltöztem a fecskefészekbe.
Azóta álmodjuk, és alakítjuk ezt a második otthont. És várjuk a „kisfecskéket”.