Szmirnov Krisztina – vezető óvónő
Szmirnov Krisztina vagyok, 1979-ben születtem Budapesten. Férjemmel, két királyfival és egy királylánnyal Csillaghegyen élek. Énekes pedagógusként az opera világa mellett 20 éve vezetek tipegős valamint zenés, drámajátékos foglalkozásokat kicsiknek és nagyoknak.
Örülök, hogy itt lehetek és megmerítkezhetek a Waldorf-pedagógia csodájában. Az Egyfecskék oviban a közös délelőtti élményszerzés, a szabad játék, a művészeti tevékenységek és a kerti kibontakozás önfeledt pillanataiban türelemmel, teljes figyelemmel és biztonságot adó gyengéd szeretettel kísérem a fecskefészek lakóinak ovis pillanatait.
Szelőczei Ágnes – óvónő
1976. novemberében születtem Tatabányán. Négy gyermeknek vagyok édesanyja. Egy Tinnye és Piliscsaba között elrejtett völgyben élek. Fiatalkorom óta szeretek gyermekek között lenni.
2004 nyarán, egy tatabányai játszótéri hirdetésben, Waldorf-óvoda szerveződéséhez keresett egy szülő társakat. S mi ekkorra a kisfiammal már beleszagoltunk az állami rendszerbe, és egy picit sem éreztük magunkénak.
Letéptem a hirdetés cetlijét, telefonáltam, és ezzel kezdődött minden!
Hamarosan összegyűlt egy óvodai csapat, megalakult az óvodánk, ahol én segítő lettem.
Teltek az évek, és az óvodás gyermekeknek iskolára lett szükségük, így 2008-ban Tökön
megnyitotta kapuit az iskolánk. A sok fizikai munka, sok előadás, sok olvasás formált és
összekovácsolt minket.
Majd a harmadik gyermek születése után megérett bennem, hogy ez az én utam. Így
megkezdtem tanulmányaimat, és a Szent István Egyetem Pedagógiai Karán végeztem.
Közben az életünk szépen lassan átitatódott a Waldorf-pedagógia szellemiségével.
Az első pillanattól élt bennem egy belső, leírhatatlan érzés, hogy ez a jó út mindnyájunk
számára!
Köszönettel és hálával gondolok mindazokra, akik ehhez a formálódáshoz hozzátettek. Gondolok itt édes gyermekekre, akik ma már a főiskolát is elvégezték, kiváló pedagógusokra, akik mellé kerültem, a rengeteg szívemnek kedves szülőtársra, szeretett tanítóinkra.
Sok tapasztalás után eljött az idő, hogy az élet az Egyfecskék Waldorf Óvodába sodort. Édes, tiszta lelkű gyermekek közé, akik nap, mint nap eljönnek hozzánk, ide az óvodába. Szép feladat szeretetben, korlát és keretek megtartása mellett, a Waldorf-pedagógia szellemiségének fényében terelgetni őket.
Szabó Tímea – alapító óvónő
Szabó Tímea a kezdetektől része óvodánk történetének, életének. A csoda ovink után most más csodákat él át.
Tizenhat évesen döntöttem el, hogy óvónő leszek. Az idők során lassanként egyértelművé vált bennem elhivatottságom és érdeklődésem motivációja. Amellett, hogy iskolás korom óta szívesen játszottam, foglalkoztam kisebb gyerekekkel, tudatosult bennem, miért olyan fontos a kisgyermekkori nevelés. Mahátma Gandhi után szabadon megfogadtam, hogy nem csak én magam leszek az a változás, melyet a világban látni szeretnék, hanem megadom ennek a lehetőségét a legfiatalabbaknak is, akik szintén a jövőt (sz)építik.
Az egyetem alatt délutáni kosárlabda foglalkozásokat vezettem több óvodában. Az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán 2016 januárjában szereztem meg diplomámat, angol-magyar kétnyelvű óvodapedagógusként. Szakdolgozatom a varázsmesék személyiségfejlesztő hatásával foglalkozott, s az ebből készült kivonat, rajzvizsgálat és előadás harmadik helyezést ért el a kari Neveléstudományi konferencián (TDK, 2015). Számos budapesti gyakorlati helyszínem után 2015 áprilisától kezdtem a folyamatos pedagógiai munkát.
2017 júniusában egy másik régi vágyam valósult meg, letettem második diplomámat, a Tan Kapuja Buddhista Főiskola vallás- és filozófiatörténeti szakán. Az emberiség kulturális hagyományai és azoknak megőrzése már-már vetekedett a gyermekneveléshez fűződő vonzódásommal, de szerencsére ezen a főiskolán sem kellett nélkülöznöm a pedagógiát. 2013 nyarán csatlakoztam a Tejút Iskola és Ifjúságnevelő Alapítványhoz, foglalkozásvezetőként. Később két tanévet dolgoztam különböző általános iskolákban óraadó buddhista hit- és erkölcstanoktatóként. A Tejút Buddhista Pedagógiai Központ célkitűzései nagyon hasonlóak a Waldorf pedagógiáéhoz, többek között, hogy a „gyermekekben élőek maradjanak bizonyos velük született képességek, illetve megkapják a támaszt a bennük rejlő lehetőségek kibontakoztatásához”.
Teremtsünk egy olyan világot, melyben a gyermekeink és mi is biztonságban érezzük magunkat, ahol adunk időt és teret az élet és az ember szellemi, lelki, testi kibontakozásának, és melyben valódi igényeket szolgálunk! Mindezt azzal a természetességgel, mely megalapozza hozzáállásunkat, hogy „az óvoda az otthon kiterjesztése”.
Dauerbach Tamás – segítő
1972-ben születtem Budapesten. A Nagy Sándor József Gimnázium emelt szintű német tagozatán érettségiztem. A középiskola utáni útkeresés során egyre világosabbá vált számomra, hogy gyermekekkel kapcsolatos munkát szeretnék végezni.
Négy meghatározó évet töltöttem segítőként a Mozgásjavító Általános Iskola alsó
tagozatos diákjai között. Ebben az időszakban ismerkedtem meg az antropozófiával, amely mély hatást gyakorolt rám, így beiratkoztam a solymári Waldorf Pedagógiai Intézet osztálytanítói képzésére.
Főiskolai tanulmányaim során közel került hozzám a Waldorf-szemléletű kézművesség, amely arra ösztönzött, hogy elvégezzem a Kozma Lajos Faipari Technikumot, ahol asztalosként szereztem képesítést. Az osztálytanítói diploma megszerzése után a Pesthidegkúti és Gödöllői Waldorf Iskola kézművestanárai révén mélyebb betekintést nyerhettem a kézműves oktatás módszertani és gyakorlati megközelítésébe.
A főiskola elvégzése után asztalosként dolgoztam, faragott fajátékokat,
fejlesztőjátékokat, hangszereket és organikus bútorokat készítettem.
2021 szeptembere óta az Egyfecskék Waldorf Óvodában segítőként támogatom a gyermekek fejlődését.
Óvodai munkám mellett értelmileg és tanulásban akadályozott gyermekek segítésével kapcsolatos önkéntes munkát végzek a Fekete István Általános Iskola és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény keretein belül.