A gyermekkor
A gyermekkor a lényegi dolgokról, az égi világról és a földiről, a jóságról, a szépségről és az igazságról való tanulás időszaka. A gyermekkor arra való, hogy szeretetet adjunk és kapjunk, kifejezzük félelmeinket, megismerjük a bizalmat. Gyermekkorban megengedett a komolyság és a nyugalom, szabad nevetéssel és örömmel ünnepelni. A gyermeknek joga van álmodni, és időre van szüksége, hogy a saját ütemében növekedjék. Joga van hibázni, és joga van a megbocsátásra. A gyermeknek segítségre van szüksége, hogy önuralmát kifejleszthesse, hogy változhasson, hogy legjobb képességei kibontakozhassanak. A gyermek joga, hogy erőszak és éhezés nélkül éljen. Joga van az otthonhoz és a védelemre. Jó szokásokkal és helyes táplálkozással segíteni kell, hogy egészségesen nőhessen fel. A gyermeknek szüksége van felnőttekre, akiket tisztelhet, akiknek jó példáját és szerető irányítását követheti. Tapasztalatok széles skálájára van szüksége – gyengédségre és kedvességre, bátorságra és merészségre, sőt csintalanságra és fegyelmezetlenségre is. A gyermeknek időt kell hagynunk az elfogadásra és az adásra, a hovatartozásra és a részvétre. Szükséges, hogy egy közösség része, és ugyanakkor önálló személyiség is lehessen. Szüksége van magán- és társasági életre, pihenésre és játékra, lustálkodásra és munkára. Szüksége van az áhítat pillanataira és hogy kíváncsiságát kielégíthesse. Védelmező korlátok kellenek és szabadság a kreativitásra. Elvek vezérelte életet kell felmutatnunk neki és meg kell hagynunk szabadságát, hogy önnön elveit felfedezhesse. Kapcsolatba kell kerülnie a földdel, az állatokkal, a természettel, és szüksége van arra, hogy emberi mivoltát kibontakoztassa a közösségben. A gyermekkor szellemét védelmezni és táplálni kell. Ez minden ember létének lényegi része, amit elevenen kell tartani.
Alliance for Childhood. Szövetség a Gyermekekért Egyesített Nemzetközi Munkacsoport, New York, 1999.